Új munkatársakat keresünk!
2025.08.25.
A fa parketta esztétikai és funkcionális értéke csak akkor őrizhető meg hosszú távon, ha a beépítése megfelelő technológiai sorrendben, szabványos körülmények között történik. Az alábbiakban felsoroljuk a tipikus beépítési hibákat, amelyek a parketta hibás lerakásához, idő előtti károsodásához vagy akár teljes cseréjéhez vezethetnek.
Nem megfelelő aljzat
A fa parketta kizárólag sima, megfelelően száraz, tiszta és eléggé teherbíró aljzatra rakható le. Az aljzat síktól való eltérése, például hullámosság vagy lokális mélyedések, akadályozzák az egyenletes felfekvést, ami nyikorgáshoz, laza elemekhez vagy akár törésekhez vezethet. Az is gond, ha az aljzat nedvességtartalma meghaladja a megengedett értéket (normál fűtés esetén 2 CM%, padlófűtés esetén 1,5 CM%) mivel ez duzzadást, felpúposodást vagy a parketta leválását eredményezheti. Emellett porladó, gyenge kötésű betonfelületek nem biztosítanak tartós alapot a ragasztott vagy úsztatott rendszerekhez. Probléma lehet a nem megfelelő típusú aljzatkiegyenlítő használata is. Mindig győződjön meg róla, hogy az aljzatkiegyenlítő faparkettához ajánlott. Az aljzatkiegyenlítő alá mindig használjon megfelelő alapozót, tapadást elősegítő kötőhidat!
A fa higroszkópos anyag, ezért a környezeti nedvességtartalom és hőmérséklet közvetlenül hatással van méretére. Az optimális klímaviszony beépítéskor 18–22 °C hőmérséklet és 45–60% relatív páratartalom. Ezek az értékek nemcsak a telepítéskor, hanem az üzemeltetés közben is betartandók a mérettartás céljából.
Hibás fektetési technológia
A fektetési tévedések tetemes része a nem megfelelő ragasztó használatából vagy annak hibás felhordásából származik. A fektetéshez használjon egy vagy kétkomponensű reaktív ragasztót, amelyek megfelelő szilárdságot és rugalmasságot biztosítanak fapadlókhoz. Túl kevés vagy nem kompatibilis ragasztó alkalmazása gyenge ragasztási szilárdságot eredményez, míg a szabálytalan ragasztás a kontaktfelület hiányosságai miatt pontszerű rögzítést hoz létre. További hibalehetőség a dilatációs hézag hiánya. A parkettának térfogatváltozás esetén helyet kell biztosítani a mozgásra. Ha a fapadló közvetlenül a falhoz, oszlophoz vagy más fix szerkezethez van illesztve, feszültségek keletkeznek, amelyek deformációt vagy felpúposodást eredményezhetnek.
Úsztatott rendszereknél az aljzat és a parketta közé kerülő alátétek minősége és elhelyezése perdöntő. A túlságosan vastag vagy nem megfelelő anyagú alátét instabil járófelületet eredményezhet, recsegést vagy rugalmasságot válthat ki. A párazáró fólia gyűrődése, átfedés nélküli elhelyezése vagy hiánya lehetőséget ad a nedvesség átszivárgására, ami hosszútávon a parketta károsodását okozza. A szegélylécek túlzott rögzítése szintén megakadályozza a parketta természetes mozgását.
Helyszíni felületkezelés hibái
Helyszíni felületkezelésnél, mint például csiszolást követő lakkozásnál vagy olajozásnál, több hiba is előfordulhat. Egyenetlen csiszolásnál a felület hullámzó, foltos lehet, s a felületkezelő anyag nem terül helyesen. Túlzottan gyors lakkozás poros felületen zárványokat eredményez. Nem kompatibilis rétegrend, például nem összeillő alapozó és fedőlakk, vagy rossz száradási feltételek a bevonat hámlását, repedezését vagy fényességbeli egyenetlenségét okozhatják.
Nem megfelelő karbantartási tájékoztatás
A parketta beépítése után azonnali alkalmazásba vétele nem javasolt a ragasztó vagy felületkezelő anyag teljes kikötése előtt. A ragasztók és lakkrétegek kötési ideje alatt a felület nem terhelhető. Ha a használót nem tájékoztatják a megfelelő takarítási és klímakarbantartási módszerekről, agresszív tisztítószerek vagy túl nedves felmosás hosszantartó károsodáshoz vezethetnek. A gyártói utasítások figyelmen kívül hagyása többnyire kizárja a garanciális igényeket is.
A fa parketta beépítése során a műszaki előírások és technológiai sorrend pontos betartása alapfeltétele a hosszú távú működésnek. A hibák javarésze elkerülhető megfelelő aljzat-előkészítéssel, klimatikus feltételek biztosításával és szakszerű kivitelezéssel.
